Utolsó frissítés: 2025-10-26
A házasság nem magától működik. Nem a pénz, hanem a kommunikáció hiánya teszi tönkre a házasságokat – különösen az első két évben.
- A házasságok harmada az első két évben tönkremegy – nem pénz, hanem kommunikáció miatt
- A válási arány nő, a házasságkötések száma csökken – a „társas magány” valóság
- Egy új könyv nem moralizál, hanem működést tanít – konkrét eszközökkel a hétköznapokra
A házasság nem boldogságautomata – és az esküvő után nem jön magától a harmónia.
Tóth Mihály diakónus, az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze szerint a kapcsolatok harmada az első két évben tönkremegy. Nem a pénz hiánya miatt, hanem mert nincs nyelvük a pároknak a konfliktusok kezelésére. A lelkész új könyve, az „Amíg a házasság el nem választ” nem elmélet, hanem gyakorlati kézikönyv. Azoknak, akik nem csak túlélni, hanem működtetni szeretnék a kapcsolatukat.
Tartalmi összefoglaló:
- A házasság első két éve kritikus: gyermekvállalás, elköteleződés, konfliktuskezelés hiánya
- A vita nem baj – ha van nyelvünk hozzá, és nem fegyverként használjuk a múltat
- A könyv konkrét eszközöket ad: megbocsátás, pénzügyi ritmus, szeretetnyelvek, közös szabályok
- A szerző saját hibáiból tanít – nem tanítót, hanem úttársat kínál
- Aki boldog, ügyesebb lehet. Aki bajban van, új nyelvet kaphat. Aki készül a házasságra, előre láthatja a valós kérdéseket
Tóth Mihály diakónus, az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze szerint a házasságokat nem az anyagi biztonság tarthatja meg. Hanem:
- a kommunikációs készségek fejlesztése
- az életközösség megértése
- az erre felkészülés
Negyedszázados tapasztalata alapján a párok számára az első két év különösen kritikus.
Mi vezet a leggyakrabban váláshoz?
- a gyermekvállalás vagy ennek kudarca
- az elköteleződéstől való félelem
- a konfliktuskezelés hiánya
A lelkész hangsúlyozza: a vita a növekedés terepe lehet, ha:
- a párok megtanulják a megbocsátást,
- azt, hogy hogyan vállalják át egymás terhét
- és hogyan alakítsák ki közös szabályaikat
A házasságról nehéz illúziók nélkül beszélni. Nézzük a szomorú tényeket:
- Magyarországon minden harmadik frigy felbomlik a megkötésüktől számított tizenöt éven belül
- a házasságkötések száma két év alatt 72 ezerről 50 ezerre esett vissza
- miközben a válási arány ezer házasságkötésre vetítve 257,3-ról 342,5-re ugrott
- a nők átlagosan 31, a férfiak 34 évesen házasodnak
- rövidül a gyermekvállalás természetes ideje
- a termékenységi ráta 1,61-ről 1,51-re csúszott
- évről évre nagyjából egy Szombathelynyi népességgel fogy az ország.
A számok mögött nem csak gazdasági tényezők állnak.
A szakemberek egyre gyakrabban beszélnek „társas magányról”, elköteleződési félelmekről és a konfliktuskezeléshez szükséges készségek hiányáról.
Tóth Mihály családos diakónus, az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze huszonöt éve dolgozik párokkal.
Tapasztalata szerint az első másfél–két év sokaknál kritikus. Hozzáteszi: a pénzügyi támogatások mozgósíthatnak, de önmagukban nem orvosolják a mélyebb, kapcsolati természetű gondokat.
„A struktúrákat nem lehet pusztán pénzzel helyrerakni. Közösségi támogatás, készség és felkészülés kell. A kulcs az, hogy a pár érti-e egymást, és tud-e tanulni a hétköznapi súrlódásokból” – fogalmaz Tóth Mihály.
„Amíg a házasság el nem választ”
A lelkész most megjelent „Amíg a házasság el nem választ” című kötete ezt a kijózanodást segíti.
Nem a menyegző előtti boldogságmámorról szól, sokkal inkább arról, mi történik az esküvő után. A szerző merít Gary Chapman szeretetnyelveiből, a „pénznyelvek” kutatásaiból, és közérthetően idézi Ferenc pápa családról és szeretetről szóló gondolatait. Mindezt nem elméleti okfejtésként, hanem gyakorlati kézikönyvként. Amely a magyar hétköznapokra fordítja le a nagy elveket.
A könyv egyik legerősebb üzenete a konfliktusok újraértelmezése.
„A megbocsátás totálisan félre van értve. Az nem azt jelenti, hogy valami nem történt meg. Azt jelenti, hogy elengedem. Tudom, hogy megtörtént, de nem hozom fel minden vitában, nem használom fegyverként. Megtanulom elengedni, különben lassan mindent megmérgez” – mondja Tóth Mihály.
Létfontosságú különbséget tenni a vita és a veszekedés között.
„Előbbi az érvek ütköztetéséről szól, utóbbi gyakran segélykiáltás. A vajas kés a mosogató szélén nem a fő baj. Az csak a csepp, amitől kiborul a pohár. A dolgom ilyenkor az, hogy dekódoljam a segélykiáltást: a társamnak terhe van. Fel kell vennem ezt a terhet, az egómat ha kell, keresztre feszíteni, még ha én is megsérülök. Egy pár, aki sosem veszekszik, hazudik” – teszi hozzá a lelkész, Cirenei Simon példájával érzékeltetve az egymásért vállalt, kockázatos szeretetet.
E szemlélet nem moralizál, hanem működést tanít.
Az „Amíg a házasság el nem választ” konkrét „üzemeltetési megállapodások” kialakítására bátorít:
- mikor állunk meg egy elmérgesedő helyzetben
- hogyan kérünk bocsánatot
- milyen szavakat nem dobunk be
- hogyan rendezzük a pénzt úgy, hogy az ne konfliktusforrás, hanem közös célok motorja legyen
A szeretetnyelvek tudatos használata és a pénzügyi szokások összehangolása ritmust és keretet ad a kapcsolatnak. Amelyben a nézeteltérés a közös növekedés terepe lesz.
Jogosítvány nélkül a házasságban?
Tóth Mihály egyik hangsúlyos példája a felkészülés hiányáról szól.
„Ahhoz, hogy autót vezethess, minimum jogosítványt kell szerezned. Házasságban nincs kockáztatod? Dehogynem: a gyereked, a társad, több család sorsát veszélyeztetheted. Nincs rendszerszintű felkészítés rá, ez a primer probléma” – mondja.
Úgy látja, a klasszikus jegyesoktatás sok helyen kimerül a „kategórikusan elmondjuk a tudnivalót” típusú alkalomakban. Miközben valódi, személyre szabott munkára lenne szükség lelkészek, coachok, pszichológusok bevonásával.
Az „Amíg a házasság el nem választ” című könyv kérdez, reflektáltat.
A szerző szavaival élve, nem tévedhetetlen tanítót, hanem úttársat kínál.
„Nem tudom a jó válaszokat. Viszont elmesélem a könyvben, hogy én hogy szúrtam el, és hogy igyekeztem megjavítani” – mondja Tóth Mihály. A saját hibák őszinte feltárása adja a kötet különleges hitelét: a példák életszagúak, ötletei azonnal kipróbálhatók.
A lelkész korábbi munkái – „A házasság tervrajza” és „Úristen, házasodunk!” – főként a házasság értelmezéséről és a jegyesek felkészítéséről szóltak.
Az új kötet kifejezetten a friss házassági évek töréspontjaira fókuszál.
Amikor a lagzi utáni valóságban kiderül, hogy minden megváltozik:
- a viszonyulások
- az időkeretek
- a prioritások
- az intimitás ritmusa
- a pénzhez való hozzáállás
- és különösen minden, ami a gyermekek érkezésével vagy épp elmaradásával jár
Írd meg kommentben, te mit tanultál a kapcsolatod első két évében – másnak is segíthet!
Aki a házasságot horrorfilmként éli meg, annak a könyv finoman átállítja a kamerát.
Hullámvasútként mutatja be, ahol együtt száguldunk, miközben mi építjük a síneket. Ebben az értelmezésben a kihívások nem katasztrófák, hanem lehetőségek a növekedésre, átalakulásra és egységre, feltéve, hogy van nyelvünk beszélni ezekről, és vannak közös szokásaink kezelni őket.
| Téma | Tévhit | Valóság / Tény |
|---|---|---|
| Kommunikáció | „Ha szeretjük egymást, magától megértjük a másikat.” | A megértés tanulható – a kommunikációs készségek fejlesztése elengedhetetlen. |
| Konfliktusok | „A jó házasságban nincs veszekedés.” | A vita a növekedés terepe – a veszekedés nem baj, ha van nyelvünk hozzá. |
| Pénzügyi háttér | „A pénz megoldja a kapcsolat problémáit.” | Az anyagi biztonság nem pótolja a közös célokat és a működő párbeszédet. |
| Jegyesoktatás | „Az esküvő előtti felkészítés elegendő.” | A valódi kihívások az esküvő után jönnek – folyamatos tanulásra van szükség. |
| Szeretet | „A szeretet érzés – vagy van, vagy nincs.” | A szeretet döntés, ritmus és közös munka – tudatosan kell ápolni és működtetni. |
A végén egyetlen gyakorlati kérdés marad: kinek szól mindez, és érdemes-e kézbe venni?
Tóth Mihály szerint a válasz józan és egyszerű.
„Az ‘Amíg a házasság el nem választ’ azoknak a pároknak szól, akik érzik, hogy a mindennapok szabályai nélkül könnyű elveszni. Jó társ lehet azoknak, akik alapvetően boldogok, de szeretnének ügyesebbek lenni. Azoknak is, akik mostanában sokat súrlódnak, és nem akarnak belesodródni a végtelen körökbe. Sőt, annak is, aki még csak készül a házasságra, és szeretné tudni, milyen valós kérdések várják a lagzi után” – foglalja össze a lelkész.
Aki mélyebb, de közérthető útmutatást keres az első évekhez, ebben a könyvben nem tananyagot, hanem működő beszédmódot talál.
Aki pedig már találkozott a szerző előző köteteivel – „A házasság tervrajza” és „Úristen, házasodunk!” – könnyen észreveszi majd, mennyivel gyakorlatiasabb, személyesebb lett ez az új munka.
Finom ajánlásként álljon itt a szerző tanácsa:
„Ha mostanában többször csúszik félre egy beszélgetés, ha a pénzről szóló témák visszatérően feszültek, ha az időbeosztás vagy az intimitás ritmusa körül köröznek a viták, akkor az „Amíg a házasság el nem választ” képes lehet új nyelvet adni mindehhez. És ha épp minden rendben van, akkor is hasznos olvasmány. Mert a közös sikerekhez ugyanúgy kellenek szokások, mint a nehéz napok átvészeléséhez.”
A házasság nem attól működik, hogy kimondtuk az igent – hanem attól, hogy van közös nyelvünk a nehéz napokra. Tóth Mihály könyve nem illúziót kínál, hanem működő szokásokat. Mert a szeretet nem érzés – hanem döntés, ritmus és közös munka.
Oszd meg ezt a cikket, ha szerinted a házasság nem csak romantika – hanem közös működés!
Forrás-kredit: Tóth Mihály
